Látóvá vált született vakok színlátása

A következő előadás

2008. november11-én (kedden) 18 órakor lesz.

Helye: ELTE Pszichológiai Intézet, VI. ker. Izabella u. 46., 403-as terem

Előadó:

Jakab Zoltán
BME Kognitív Tudományi Tanszék

Látóvá vált született vakok színlátása - eltérések a szín- illetve térlátás fejlődésében

A vakon született, és később látóvá vált személyek látásáról az idők során igen sok, zömmel anekdotikus megfigyelés gyűlt össze. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban jelennek meg szisztematikus vizsgálatok is ilyen esetekről. Az alapos vizsgálatok túlnyomó része a tér- és alaklátásról szól. Egy másik aspektusról, a színlátásról jóval kevesebb ismeret áll rendelkezésre, ugyanakkor ez némileg meglepő. Ismereteink azt sugallják, hogy míg az alaklátás feljődése nagyban alapoz szenzitív periódusok alatt megjelenő korai tapasztalatra (s ennek hiányában visszafordíthatatlan károsodások lépnek fel), önmagában a színlátás fejlődése sokkal inkább genetikailag előprogramozott érésen alapul, és vakon születetteknél, akik látásukat felnőttkorban nyerték vissza, a színlátás nem szenved visszafordíthatatlan károsodást. Előadásomban e hipotézis mellett sorakoztatok fel adatokat, és – mivel a jelenlegi adatok azért nem egyértelműek a kérdésben – lehetséges vizsgálatokat, és eredményeikre vonatkozó, a hipotézisből fakadó jóslatokat.

A tudat naturalizálása

A Kognitív Eszmetörténeti Kör (KEK) évadnyitó találkozója

2008. október 14-én (kedden) 18 órakor lesz.

Helye: ELTE Pszichológiai Intézet, VI. ker. Izabella u. 46., 403-as terem

Előadó:

Fazekas Péter
School of Philosophy, Psychology, and Language Science, University of Edinburgh és BME-MTA Kognitív Tudományi Kutatócsoport

A tudat naturalizálása: érzetminőségek és fizikai folyamatok

Klasszikus elmefilozófiai probléma az érzetminőségek és a fizikai világ kapcsolata. Előadásomban ezt a problémát helyezem új megvilágításba. Egy olyan kognitív megközelítést mutatok be, amely arra vállalkozik, hogy az érzetminőségekkel kapcsolatos speciális jelenségeket fizikai folyamatok közé illessze, és ezáltal az elmefilozófiai fizikalizmust elfogadhatóvá tegye azok számára is, akik egyetértenek a fizikalizmus ellenes érvelések kiindul megfigyeléseivel.

A legfőbb fizikalizmus ellenes érveléseknek azonos struktúrája van. Először megalapoznak egy ún. episztemikus szakadékot (a fizikai igazságokból nem következnek a fenomenális igazságok), majd pedig ebből egy ontológiai szakadék meglétére következtetnek (a fenomenális tulajdonságok függetlenek a fizikai tulajdonságoktól).

Az ún. Fenomenális Fogalmak Stratégiája tagadja, hogy episztemikus megfontolásokból ontológiai konklúziók következnének: elismeri az episztemikus szakadék létét, de azt állítja, hogy ez egy fogalmi szakadéknak a következménye. Azonban a redukálhatatlan fenomenális fogalmakra való hivatkozás csak akkor képes megmenteni a fizikalizmust, ha a fogalmi redukálhatatlanság is magyarázható fizikai terminusokban.

Előadásomban egy olyan fizikalista modellt mutatok be, amely az elme kognitív architektúrájának néhány jellegzetességéből kiindulva képes magyarázatot adni a fogalmi redukálhatatlanság megjelenésére. Gondolatmenetemben amellett érvelek, hogy a szenzoros tapasztalatok episztemikusan érdekes esetei reprezentációsan strukturálatlanok, így nem képzik le, csupán jelzik a reprezentált objektumot. Kimutatom, hogy a reprezentációs strukturálatlanság eredményeképpen ezek a speciális szenzoros tapasztalatok funkcionálisan analizálhatatlanok. Végezetül pedig megmutatom, hogy a funkcionális analizálhatatlanság
hogyan vezet fogalmi redukálhatatlansághoz.