Időpont: 2009. október 20.
Helyszín: IZU 206 (ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet, 1068. Izabella utca 46. 2. emelet 206. terem)
Nemes László
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Humán Tudományok Tanszék
AFFEKTÍV ELŐREJELZÉS ÉS AZ ÚJ PATERNALIZMUS
A liberális erkölcs- és politikai filozófia alapvető dogmája egy olyan autonóm ágensfeltételezése, amely szabadságának az elismerése önmagában vett érték. Kiindulóhipotézisként tipikusan autonóm ágensnek tekintik az egészséges, szélsőséges mentáliskorlátoktól mentes és tájékozott felnőtt embert. Jóllehet a felnőtt emberek nyilvánvalóanhoznak rossz döntéseket, hibás választásuk elfogadása még mindig inkább elfogadható, mintkülső szempontok paternalista jellegű rájuk erőltetése. A racionálisan dönteni képes autonómágens megszokott koncepcióját az utóbbi évtizedek kognitív pszichológiai (ill. viselkedés-közgazdaságtani) kutatásai azonban erősen kikezdték. A nagyszámú vonatkozó kutatásból azderült ki, hogy a korábban racionális döntésekre többé-kevésbé képes emberek szisztematikushibákat követnek el. Ennek a kutatási tradíciónak nagy szerepe van mind a pszichológiában,mind a filozófiában. A legújabb áttörést az affektív jellegű döntések terén mutatkozó hibák(bias) felismerése jelenti. Az affektív előrejelzési hiba (D. Gilbert, T. D. Wilson) vagy hideg-meleg empátia szakadék (G. Loewenstein) néven ismert jelenség egy olyan, tudatostapasztalataink számára szokásosan feltáratlanul maradó jelenséget fed, amely miattszisztematikus problémáink adódnak jövőbeli affektív (érzéseinket és érzelmeinket illető)állapotainkra vonatkozó előrejelzéseink terén. Mindennek jelentős kihatása lehet a döntésiautonómiánk etikai jellegű értékelését illetően, amennyiben itt a (kognitív hibáktól eltérően)nem csupán arról van szó, hogy nem igazán tudjuk, hogy hogyan is érhetnénk el céljainkat,hanem arról is, hogy már azzal kapcsolatban sem tudunk feltétlenül jó döntésekre jutni, hogymit is akarunk valójában. Előadásomban szeretném összefoglalni az affektív előrejelzésselkapcsolatos újabb kutatásokat és ezzel összefüggésben a (lágy vagy libertariánus) paternalistaetika és nyilvános társadalompolitika (public policy) lehetőségeivel kapcsolatosmegfontolásokat (pl. Thaler & Sunstein, 2003, 2008; J. D. Trout 2009) elsősorban a bioetikavonatkozásaiban mérlegelni.
